Hivatásomat pedagógiai asszisztensként kezdtem szülővárosomban Tiszalúcon, a ranglétra legalsó fokáról. Ezen időszakban szerzett gyerekekkel kapcsolatos élmények és tapasztalatok alapján határoztam el, hogy pedagógus szeretnék lenni. 2001-ben végeztem a debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskola tanító – történelem szakán. Napközis nevelőként átfogóbb képet kaptam a különböző korosztályú gyerekek részképesség problémáiról és ennek révén szükségesnek láttam, hogy hozzáértően foglalkozzam velük, ezért 2008-tól már szakvizsgázott fejlesztőpedagógusként sikerült a gyerekeket jobb tanulmányi eredményhez juttatni. Elsőtől negyedik évfolyamig tanítottam írást, olvasást. 2012-ben vettem kézbe második szakvizsgám papírjait. 2013 szeptemberétől dolgozom Balmazújvárosban akkor még debreceni lakosként. Nagy örömömre 2017 augusztusától már balmazújvárosiként tanítok a Székhelyintézményben. Képes vagyok megújulásra, és minden pedagógiai módszert bevetni az eredményesség eléréséhez. Az osztályommal az elmúlt három évünket teljesnek tekintem, mert büszkén elmondhatom, hogy a nagy kihívásként elénk álló vírushelyzetben is sikerült olyan online kapcsolatot kialakítanunk a gyerekekkel, melyben a tanulás és a lélekápolás is nagy teret kapott. Ha versenyekre készülünk – mert ebből is volt ám jelentős – mindig megbeszéltük, hogy elsőnek lenni nagyon jó dolog, de ne keseredjünk el, ha ez nem sikerül. Örüljünk a részvételi lehetőségnek, ne féljünk a kihívástól, tudjunk élni a hozott és megszerzett tudásunkkal. Természetemből fakadóan a tanórákon túl szívesen segítem a gyerekek szabadidejének hasznos eltöltését is: együtt olvasunk ajánlott- és kötelező olvasmányokat, játékokat tanulunk.
Minden első osztályba jövő kisdiák szülei megkérdezik: Ugyan milyen lesz a tanító nénink? E kép szóljon rólam és próbáljon mindent elmondani milyenségemről egy hozzá fűzött történettel.
Elsős kisdiákom hozta e rajzot nekem egy októberi napon azzal a magyarázattal, hogy lerajzoltalak. Nézve a képet sok minden eszembe jutott, mely gondolatokat el is kezdtem mondani neki.
Én vagyok itt a szoknyában a jobb oldalon? – a válasz nem.
Én vagyok itt a baloldalon angyalszárnyakkal, piros szájjal? – a válasz – kicsit mosolygós tekintettel – egy újabb nem.
Ott fönn a két kicsi figurák közül valamelyik?- fejét rázva tiltakozott.
Akkor nem lehetek más, én vagyok a sárkány.
A válasz a következő volt: Á dehogy, mit gondolsz! Te vagy az, aki le tudta győzni a sárkányt! Ott ülsz a hátán, irányítod, és azt csinálja, amit te szeretnél.
Ha ilyennek lát egy első osztályba alig belépő gyermek, akkor úgy gondolom, hogy a hozzám kerülő kis tanítványaim minden tudást meg fognak szerezni ahhoz, hogy biztos alappal kezdjék el az építkezést, akár a sárkánnyal is harcba szállok értük.
Kreatív, mosolygós, jó kapcsolatteremtő készséggel rendelkező személyiség vagyok. Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, amiben én is örömömet lelem. Ennek teljessé tételének elősegítéséhez intézményünk megpályázta a Boldog iskola címet, mely elnyerését követően minden hetünk egy órája a boldogság körül forog. Nincs felemelőbb érzés egy gyermek mosolyát látni, őszinte szavait hallani.
