A nyolcadik évfolyamosok zárókiállítása

Iskolánkban már több évtizedes múltra tekint vissza a kezdetben a 8. évfolyamos emelt rajzos, majd a későbbiekben 8. évfolyamos rajzszakkörös tanulók záró kiállítása. A 2024-25-ös tanévben sincs ez másként. A végzősök az irányításom alatt ismerkedtek meg az ábrázolás és kifejezés különböző formáival, technikáival. Ötödik osztálytól kezdve igyekeztem velük minél több eszközt kipróbálni, hogy végzősként a számukra leginkább tetszőt kiválasszák. Ezzel a kedvelt technikával készítették el utolsó iskolai kiállításuk anyagát. Munkáikra, nem annyira a kísérletező, útkereső látásmód, hanem inkább a jól bevált és begyakorlott formák és színhasználat jellemző. Persze akad néhány diák, aki kilépett a megszokott forma és színvilágból és egy kicsit eltérő, kicsit más megközelítésben gondolkodott. Úgy gondolom a rajzoktatás és általában a vizuális művészetek fontos elemei az fiatalok érzelmi fejlődésének. A képi elemek közötti eligazodás, a vizuális nyelv olvasása egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a mindennapi életben. Az alkotás során a figyelem a kreativitás jutott fontos szerephez. Arra törekedtem, hogy minden szakkörös diáknak legalább egy munkája szerepeljen. Szerencsére ez nem okozott különösebb nehézséget, mert volt miből válogatni Kepéik témája elsősorban a tájkép és a portré, de akad közöttük műszaki jellegű tanulmány is. gyerekek a kiállítás előkészítésében és a rendezésben is közreműködtek. A paszpartúrázás a keretek előkészítése, egy kiállítás rendezésének fontos elemei. Ezt a munkát a diákok és a tanárok közösen végezték. A megnyitón az alkotó gyerekek, szülők, kollégák és érdeklődők szép számmal megjelentek. Egy diák számára egy ilyen esemény különleges élmény.