KISZEHAJTÁS A SZÉKHELY INTÉZMÉNYBEN
Kisze, kisze, kiszebáb
Égj el minél hamarább!
Füsttel írd a kéklő égre:
Jöjj el tavasz, jöjj el végre!
Így hangzik egy régi, kedves, télűző, tavaszváró népszokásunk: a kiszehajtás egyik igéző versikéje. A régi falubéli emberek a kiszebáb elhamvadásával, vagy elúszásával és a zöld ágacska, a villő behozatalával együtt azt várták, hogy a tél adja át a helyét a gyönyörűszép tavasznak; a hideg szürkeség a fényes melegnek.
A farsangi időszak lezárásaként iskolánkban, bábszakköröseink apraja és nagyja, immár harmadik alkalommal elevenítette meg ezt a szép hagyományt verseiben, játékaiban, dalaiban.
Ezen a kis műsoron iskolánk minden tanulója jelen volt. Az osztályok papírra vetették azokat a rossz gondolatokat, dolgokat, amelyektől meg akartak szabadulni. A gyermekek ezeket az „égetnivalókat” lelkesen rejtették a felöltöztetett szalmabáb: a kiszebaba ruhája alá, hogy azok végleg füstté váljanak. A bábu elégetését nagy ujjongás, kereplők, csörgők zaja kísérte. Majd következett a tavaszt jelképező villő: a zöld ágacska behozatala. Végül közösen énekeltük el a Tavaszi szél vizet áraszt …kezdetű dalt.
A rendezvény balesetmentes lebonyolításáról a Balmazújvárosi Önkormányzati Tűzoltóság munkatársai gondoskodtak. Ezúton is köszönjük segítő munkájukat.
Reméljük, hogy ily módon sikerült nekünk is elűzni a fagyos, hideg téli napokat és bevarázsolhatjuk végre a szép tavaszt! Kívánjuk, hogy mindnyájan jó egészségnek örvendhessünk!
Haj ki, kisze, haj! Győjj be sódar gömböce!
